Az előző bejegyzésben megtudhattátok, hogy alakult az első látogatásom a győri börtönben, ahol egy csomagátvizsgálás során újra lebuktattam azt a fogvatartottat, aki egy kicsit nekem is köszönhette a börtönlétét. Ha kíváncsi vagy az előzményekre, kattints ide. http://cel-eb.reblog.hu/mit-keres-dobi-a-hazimano-a-bortonben

Most folytatjuk virtuális barangolásunkat a rácsok közt.

Gyanús...nagggggyon gyanús... azt hiszem, ez a hely cuccot rejt

A kokó-gyanús csomag elszállítása után utunk a csomag címzettje, L. Róbert zárkájába vezetett, hogy ott is körülnézzünk egy kicsit. Mire odaértünk, emberünket már visszakísérték „ideiglenes otthonába”, a 34-es zárkába. Viszonylag világos helyiség volt, hiszen az ajtóval szemben egy nagyméretű, rácsos ablak nyílt. 

A helyiségben két emeletes ágy állt egymással szemben a hosszabbik falon, míg az ajtó melletti szabad területet egy mosdó foglalta el, fölötte tükörrel. A zárka lakói az ablak előtt sorakoztak arccal az ablak felé fordulva. Hátulról is könnyen megállapítható volt, hogy ki a zárkamenő, és kik tartoznak a "zárkafalka" alsóbbrendű tagjai közé. L. Róbert fizikai fölényéhez nem fért kétség, és ezt minden alkalommal ki is mutatta. Még abban a helyzetben is flegmán, kidüllesztett mellel tudatta mindenkivel a pozícióját. A többiek hozzá képest behódolóan, alázatosan viselkedtek.

A zárkába lépve azonnal megcsapta az orromat a kokó szaga. Legerősebben az egyik alsó ágy takarójából áradt, ezért ezt azonnal jeleztem is a Gazdának. Még a párnát is megcibáltam, holott tapasztalatból tudtam, hogy ez csak az izzadságból kioldódott drogszag, ami sajnos mérlegen nem mérhető, így nem is számít eredménynek az emberek szemében. Nem lepett meg senkit, hogy ki fekszik azon az ágyon. Természetesen L. Róbert.

A Gazda egy jegyzőkönyvben így próbálta megörökíteni a kutatásom eredményeit:

Miután a találtam-is-meg-nem-is eredmény nem elégítette ki kis közönségemet, végigszimatoltam a szekrényeket a falak mentén, a radiátor réseit, és a falhoz rögzített mosdót is, hátha találok valamit, amit az emberek is mérni tudnak. A mosdó fölé szerelt tükör (valójában nem tükör, hanem csak egy fényes fémlap – a szerk) felől gyanús szagfoszlányok értek az orromba. Nem, nem kábítószer volt az, mégis határozottan éreztem, hogy ott lennie kell egy rejtekhelynek. Igen, nem kell csodálkoznotok. A rejtekhelyeknek is van saját szaguk, még akkor is, hogyha épp semmi sincs bennük. Ha már elég tapasztalatot gyűjtöttünk, akkor képesek vagyunk ezt felismerni. Ilyenkor az is előfordulhat, hogy szolgálati ebtársam olyan illegális dolgot talál, amire nem is volt kiképezve. Lupo például egyszer – a Gazda döbbent tekintetétől kísérve - fegyvert talált egy rejtekhelyen, pedig kizárólag kábítószerre képezték. A rejtekhelyeket az őket körüllengő titok teszi különlegessé. Azoknak a helyeknek teljesen más a rezgése. 

Nos, visszatérve a börtönre, pontosan éreztem, hogy a tükör mögött lennie kell valaminek. A Gazda gyorsan felismerte, hogy fel kell emelnie engem ahhoz, hogy pontosan meg tudjam mutatni. Vad kaparásba kezdtem a tükör egyik szélénél, ezért a smasszerek nekiálltak, hogy leszereljék a tükröt. Mögötte egy tenyérnyi helyen a falat mintha frissen vakolták volna. Tisztán látszott, hogy itt korábban eldugtak valamit, aminek még a helyét is eltüntették. A börtönőrök nem lepődtek meg annyira, mint a Gazda. 

Tőlük tudtuk meg, hogy a fogvatartottak néha lyukat kaparnak a falba, a lehulló vakolatot pedig gondosan összegyűjtik. A lyukat használhatják mobiltelefon elrejtésére, de akár a börtönvalutának is hívott rivotril nyugtató biztonságos tárolására is alkalmas lehet, hogy adott esetben a zárkamenő „átutazhassa az időt”. Ha épp semmi sincs, amit elrejtsenek, akkor a lyukat visszafalazzák. Ehhez a korábban összegyűjtött vakolatot vízbe áztatott kenyérrel és fogkrémmel keverik, hogy az így kapott masszával elsimítsák a falat.    

Azt hiszem, hogy a rejtekhely felfedezése nem maradt büntetés nélkül. 

A kép illusztráció

Az emberek szemszögéből, és összességében véve a zárkaátkutatás nem járt eredménnyel. Csak én tudtam biztosan, hogy emberünk még mindig hozzájut valamiféleképpen a cucchoz. Bíztam benne, hogy a kétlábúak legalább a csomagban megtalálják a drogot. Akkor ugyanis senki sem kérdőjelezné meg a szaktudásomat. 

Sajnos később nem kaptunk egyértelmű visszaigazolást arról, hogy mi lett a csomagból előkerült gyanús porkávé laborvizsgálatának eredménye, és ez zavart. Persze érthető is egyben, hiszen mi nem a nyomozásért, csak a kutatásért voltunk felelősek, és a mi munkánk itt véget ért. Ilyenkor egy kicsit irigykedve gondolok Rexre, aki minden ügyet az elejétől a végéig végigkísérhet, és maga is fürdőzhet a sikerben, melyhez hozzájárult. Tudom jól, hogy az csak mese habbal, mégis jó rágondolni. Ilyenkor azonban gyorsan figyelmeztetem magam. Ez itt a való világ, öcsi. 

Tartsatok velem legközelebb is!

Nózi

Kövess engem Facebook-on is! Kattints ide!