Sokan hitetlenkedő szemeket meresztenek, amikor megtudják, hogy yorkshire terrierként rendőrkutya válhatott belőlem, mások pedig bevetéseim hallatán elnézően mosolyognak, gondolván, csak tódítok. Pedig a világtörténelemben nem én vagyok az első, az egyetlen, de még csak nem is a legkisebb, aki a Hazát szolgálta. A leghíresebb yorkie kétséget kizáróan az alig két kg-os Smoky volt, aki a II. világháborúban elévülhetetlen érdemeket szerzett gazdája oldalán.  

Smoky nem egy célzott kiválasztás eredményeképpen került a hadsereghez. 1944-ben akadt rá egy amerikai katona az új-guinea-i dzsungelben, egy rókalyukban. Eleinte arra gyanakodtak, hogy talán az ellenséges erők hírvivője, de sem a japán, sem az angol utasításokra nem reagált. A katona úgy döntött, eladja a kutyát, amire csakhamar talált is vevőt. Katonatársa, William A. Wynne tizedes két ausztrál fontért vette meg tőle a kutyát. 

Wynne akkor még nem volt tapasztalt kutyakiképző, de közte és újdonsült kis állata közt olyan mély kötődés jött létre rövid időn belül, hogy a yorkie teljesítette gazdája minden kérését. Hamarosan trükkök tucatjaival szórakoztatta a katonákat.

Smoky itt éppen „fütyül” a gazdájával a világra

A kutyus azonban nemcsak a szórakoztatásból, de a komolyabb feladatokból is kivette a részét az ötös számú csendes-óceáni légierő nem hivatalos tagjaként.  Tizenkét repülős bevetésen vett részt, melyek során hosszú órákat töltött egy katonai hátizsákban himbálózva, a fedélzeti gépfegyverek közvetlen közelében. Nyolc harci csillagot kapott kitüntetésül. 

Legjelentősebb és egyben legveszélyesebb bevetésére 1945-ben került sor. A légierő, ahol gazdája szolgált, azt a feladatot kapta, hogy távírókábeleket fektessenek le a területen. Ahhoz, hogy a fontos vezetékeket a repülőgépek leszállópályája alatt áthúzzák, három napon keresztül kellett volna ásni. Ez idő alatt az amerikai légierő 40 gépe 250 katonával csak egy olyan területen tudott volna landolni, ahol az ellenséges csapatok bombázásainak lettek volna kitéve. A leszállópálya alatt egy 21.7 méter hosszú, szűk vízelvezető áteresz húzódott, ahová Smoky könnyedén befért. Gazdája a nyakörvére rögzítette a távírókábel végét, majd beküldte a kutyát a csőbe. Smoky két perc alatt végezte el a több napra tervezett feladatot, és ezzel gyakorlatilag elkerülhetővé vált, hogy a légierő gépei máshol landoljanak. Smoky a sikeres akció után tizedesi rangot kapott. 

Smoky gazdája, Bill Wynne tizedes (balra) és Bob Gapp beküldik Smoky-t  a csőbe, hogy a távíróvezetéket így juttassák a leszállópálya túloldalára

Smoky az első, dokumentáltan terápiás célra is használt eb, szolgálatait számos  harctéren megsebesült katona vehette igénybe a háború alatt és után is. A kórházakban mindent bevetett, hogy jobb kedvre derítse a sérülteket. Egyik trükkje az volt, hogy ki tudta betűzni a saját nevét az elé rakott kártyákon szereplő betűkből, de például kötélen is tudott járni bekötött szemmel. 

 Smoky épp "rendel"

A háború végén Wynne magával vitte Smokyt otthonába, Clevelandbe, ahol a kutya is a családdal élt.  Miután gazdájával egy fotókkal illusztrált egészoldalas cikkben szerepeltek a Cleveland Press 1945. december 7-i számában,  Smoky országos szenzációvá vált.

A következő tíz évben gazdájával járták az országot, és ő boldogan mutatta meg mindenhol, hogy mit tanult a tengeren túl. Gazdája még Hollywoodban is dolgozott egy rövid ideig, a legnagyobb filmstúdiók kérték fel őt, hogy kutyatrénerként segítse a munkájukat.

Még életében mancshoz vehette az „üdvöskék bajnoka” (Champ Mascot) trófeát, amely jelenleg az Amerikai Kutyakennel Klub Missouri-i múzeumában van kiállítva. A fotón Smoky egy speciális kiskabátot visel, melyet az ausztrál vöröskereszt önkéntesei készítettek számára, és amelyen az ötös számú csendes-óceáni légierő jelvénye látható.

Az alig kétkilós veterán ’57 februárjában távozott az örök vadászmezőkre. Kicsiny testét a Metroparks –ban helyezték örök nyugalomra, ott, ahová gazdája és felesége még a háború előtt belevésték kezdőbetűiket egy fa kérgébe. Clevelandben két emlékművet is emeltek a tiszteletére. 

 Történetét gazdája egy könyvben is megörökítette, a Yorkie Doodle Dandy c. mű Amerikában bestseller lett.

Wynne azonban nem állt meg itt. A 95 éves veterán a vejével együtt jelenleg is azon dolgozik, hogy támogatókat nyerjenek meg ahhoz, hogy a történetből film születhessen. 

Nagyon drukkolok, hogy összejöjjön neki (én szívesen vállalom a főszerep eljátszását :)).

A cikkek végén általában a saját facebook oldalamat szoktam népszerűsíteni,  de most rendhagyó módon Smoky oldalára hívnám fel a figyelmet, melyet veterán gazdája üzemeltet. Így ti is figyelemmel tudjátok kísérni a Smoky-val kapcsolatos eseményeket, cikkeket és más hasznos információkat. 

https://www.facebook.com/smokywardog

Na jó, azért itt az enyém is, hogyha ezek után még érdekes lehetek én is: 

https://www.facebook.com/nozinaploja/

Tartsatok velem legközelebb is! 

Nózi