Sziasztok! Az előző bekezdésben megtudhattátok, hogy rendőr gazdám meglátta bennem a lehetőséget, és elhatározta, hogy egy rendőrségi válogatón, vagyis egy kutyavásáron tesz engem próbára. Ehhez azonban jócskán bele kellett csapni a lecsóba, már ami a kiképzésemet illeti. Oda ugyanis felkészületlenül nem lehet menni.

A kutyavásár előtti felkészítő időszakban úgy éreztem, hogy minden rólam szól. Persze teljesen jogosan, hiszen tényleg így volt. Amikor azonban visszagondolok azokra az időkre, nem csak felhőtlenül boldog pillanatok jutnak eszembe. A gazdám ugyanis a kezdeti buksisimogatós korszak után furcsa elvárásokat kezdett támasztani irántam. Legnagyobb bosszúságomra szinte teljesen felhagyott az eldugós játékkal, és helyette mindenféle haszontalan feladatokkal traktált.

Fussak a lába mellett, hirtelen üljek le, maradjak egy helyben, és mindezt pontosan akkor, amikor ő ezt kéri.

Hát mire való ez? – gondoltam. - Tiszta időpocsékolás, hiszen ehelyett játszhatnánk a plüssömmel is! Ráadásul a gyakorlópályán vonyító hideg volt, amikor még a kutyát sem küldik ki, nemhogy engem!


Bizony volt, hogy könyörgőre vettem a figurát, de nem használt

Bezzeg a túlméretes fajtársam,  Lupo, ő nem fázott. Vagy ha fázott is, nem reszketett, talán mert nem kapott rá parancsot. Bosszantó volt, ahogy a fegyelmező feladatsor tökéletes végrehajtása után még akkor is a Gazdát bámulta, amikor ő már rég velem foglalkozott. Minek fixírozza állandóan? Azt hiszi, hogyha lemarad egy parancsszóról, akkor összedől a világ? Én sosem tudtam az utasításokat ennyire komolyan venni. Sőt, még az is előfordult, hogy fellázadtam a sorsom ellen, amit persze a Gazda azonnal megtorolt. Néha még kiabált is velem, meg azt hajtogatta, hogy a kutyavásáron majd elkaszálnak. Na itt tanultam meg azt a szót, hogy kutyavásár. A kaszát már korábbról ismertem, de hogy a kettő hogy kapcsolódik egymáshoz, azt fel nem foghattam.

Egy szép tavaszi napon, amikor már nem fáztam annyira, a Gazda egy másik pályára vitt, ami tele volt különféle kínzóeszközökkel.

Miután megtekinthettem Mr Tökéletes Lupo előadását a palánkon, a létrán, a sövényen és a többi akadályon, belém nyilallt a felismerés, hogy talán nem véletlenül vagyunk itt. Talán mindezt nekem is el kell sajátítanom. 

Nem mondom, hogy nem reszketett a lábam, amikor a lépcsősor elé vezettek. Egészen ki kellett csavarnom a fejem, ha látni akartam a tetejét, olyam magasra építették. Nem szégyellem bevallani, hogy először egy kis segítséggel tudtam csak leküzdeni a tériszonyomat. Amikor azonban a tetején egy kicsit megpihentünk, jóleső érzés fogott el.

Megcsináltam – ujjongtam magamban, és a tekintetemmel Lupot kerestem, aki innen felülről megnyugtatóan kicsinynek tűnt. Vajon látta-e, hogy én is képes vagyok arra, amire ő? Lupo azonban természetesen rám se hederített. A gazdán csüggtek szolgálatkész szemei. 

A lépcsőzés után a palánk következett.

Első ránézésre leküzdhetetlennek tűnt ez az akadály, de néhány sikertelen próbálkozás után azt is kipipálhattam. Bevallom, bíztam benne, hogy azért a palankmászást nem fogják olyan komolyan venni a kutyavásáron, mert ez a versenyszám sem tartozott az erősségeim közé. 

Úgy éreztem, hogy már összerogyok a fáradságtól, de akkor még hátravoltak az ugróakadályok, és egy óriási gödör is, amit meg kellett másznom.

A nap végére már nem voltam olyan biztos benne, hogy tényleg ezt akarom, de választásom nem igen akadt, tennem kellett a dolgomat.

Hetekkel később, amikor már a gazdám megítélése szerint is elég jól teljesítettem a fegyelmező és az ügyességi feladatokon (na jó, sose várjatok egy terriertől olyan szintű fegyelmet, mint egy németjuhásztól) , végre testhezálló gyakorlatokat talált ki nekem. A plüssömet rejtette el nekem a legkülönfélébb helyekre, és pedig szófogadó, okos kutya módjára megtaláltam. Jó kis huzakodással zárult minden egyes rejtés, ezt imádtam az egészben a legjobban. 

Itt épp egy autóban sikerült megtalálnom a játékomat

Nagyon úgy tűnt, hogy ezzel végére is értünk a felkészítésnek, mert az eldugós játék után már csak a fenti feladatsorok ismétlődtek. Lélekben fel is készültem, hogy a kutyavásáron is kiálljam a próbát. 

Hogy miként zajlott a kutyavásár, a következő bejegyzésből megtudhatjátok. Tartsatok velem akkor is!

Nózi

Kövess engem Facebook-on is! Kattints ide!